30 évvel ezelőtt, az MVSZSE megalakulása és a Sportcsarnok átadása, nagyszerű lehetőséget jelentett a kézilabda sportág helyi fellendülésére, egyértelműen alapköve volt egy későbbi sikertörténetnek.
De ne szaladjunk ennyire előre! Korábban is létezett női csapat Marcaliban, a megyei osztályban hosszú éveken keresztül, hobbiból játszottak. Egy idő után azonban az idősebb játékosok abbahagyták a játékot, és átmenetileg megszűnt a kézilabdázás a városban.
Mindinkább az iskolai sportra helyeződött a hangsúly. A Mikszáth Utcai Általános Iskolában Kiss László testnevelő irányításával egy tehetséges kis csapat kezdte bontogatni szárnyait. Megyei Diákolimpia döntőt, és regionális versenyeket nyertek a fiatalok.
Eljött az idő, hogy újra bajnoki mérkőzéseken mutassa meg tudását a Marcali kézilabdacsapat. Néhány felnőtt játékossal kiegészülve 1993-ban, immár MVSZSE néven, az új sportcsarnokot birtokba véve, ismét a megyei osztályba nevezett a csapat. Az szinte azonnal kiderült, hogy játékerejét tekintve az együttes a bajnokság egyik esélyese. Végül négy pont különbséggel az élen végeztek és kiharcolták az NB II-es szereplés lehetőségét.
A harmadosztályban négy éven keresztül szerepelt a csapat Kiss László vezetésével, aki ekkor már a Sportcsarnok igazgatója volt. További erősítések érkeztek az együtteshez, és az új játékosokkal az NB I/B-s tagságot tűzte ki célul az egyesület. A bajnokságban kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtva, az utolsó mérkőzésen a Siófok idegenbeli legyőzésével a Marcali VSZSE sporttörténelmet írt, és megszerezte az NB II-es bajnoki aranyérmet.
Az NBI/B -re a nyári felkészülés során már napi két edzéssel, Tóth István edző vezetésével készült a csapat. Több, élvonalból érkező játékost is sikerült igazolni, így alaposan megerősödött az együttes. Az első mérkőzés még döntetlen eredményt hozott a későbbi válogatottakkal szereplő FTC II ellen, majd fantasztikus győzelmi sorozatba, menetelésbe kezdett a Marcali. A vége ezüstérem lett.
A MKSZ felajánlotta az együttes számára az élvonalbeli szereplés lehetőségét. Gyorsan dönteni kellett, hogy elfogadja-e a csapat a váratlan esélyt. Szerencsére most is jó döntés született, az egyesület bevállalta a bombaerős magyar első osztályt. Megtörtént a csoda, az élvonalig jutottak a kézilabdázó lányok.
További erősítésekre volt szükség, így 1999 nyarán újabb, NB I-ből érkező játékosok kerültek Marcaliba. A két élvonalbeli évben a papírformának megfelelően túlsúlyban voltak a vereségek, de nagyszerű mérkőzéseket játszott a csapat a Dunaferr és a Debrecen ellen is. A Bp. Spartacus és a Cornexi legyőzése pedig felejthetetlen élmény volt a szépszámú szurkolótábor számára. A Csarnokba ugyan elvileg nem férnek be 700 -an, de úgy gondoljuk, hogy ennél is többen voltak egy-egy kézilabda mérkőzésen.
A felejthetetlen élvonalbeli idények után 17 éven keresztül az NBI/B-ben szerepelt a csapat, ahol több alkalommal is érmes helyen végeztek. Tóth István edző, és néhány idősebb, rutinos játékos távozása után ismét a saját nevelésű marcali fiatalok kaptak főszerepet. Fuisz János – mintegy megismételve a történelmet – a helyi általános iskolákból kezdett csapatot építeni. A kis társaság megnyerte a Cell Kupát, több alkalommal a Balaton kupát és a Kanizsai Dorottya Kupát. Legnagyobb sikerük – melyet már Balogh Beatrix edzővel értek el – a IV. korcsoportos Diákolimpia megnyerése volt. Középiskolásként ezek a lányok alkották az utolsó néhány NB I/B-s évben a csapat gerincét.
Sajnos a továbbtanulás miatt szinte a teljes gárda távozott Marcaliból, és a 2018/19-es idénytől már csak az NB II-es szereplést tudta vállalni a csapat, Balogh Piroska vezetésével. Újabb 4 év elteltével ez az osztály is túl nagy falatnak bizonyult, és – bár az ifisták bajnokságot nyertek - a felnőtt csapat kiesett a harmadosztályból. Ezt követően 1 évig csak az ifjúsági bajnokságban indult az MVSZSE, idén pedig újra a megyei osztályban szerepel. A csapat mellett pedig két olyan személy áll, akik a kezdetektől fogva Marcaliban játszottak, edzősködtek, illetve a szakosztály ügyes-bajos dolgait intézték: Szántó Angéla és Dombóvári Zoltánné.
Bízunk benne, hogy a történelem újra megismétli önmagát, hiszen valami hasonlóval indult annakidején a sikertörténet is…
Marcaliban a kosárlabdázás újra indulása is a sportcsarnok 1993-as átadásához köthető.
Azt megelőzően 1969-1979-ig Marcali SE néven a gimnázium testnevelője, Fokvári György tanár úr vezetésével működött kosárlabda csapat helyi fiatalok és itt szolgálatukat teljesítő honvédek részvételével, szabadtéri pályán játszva, a megyei bajnokságból indulva, 1978-ban az NB III-as bajnokságot megnyerve, az NB II-ben végezve. 1979-ben feloszlott a csapat többek között a teremhiánynak is köszönhetően.
1979-1992-ig volt egy időszak, amikor volt marcali kosaras, csak marcali kosárcsapat nem, mivel többen/ Bácsics János, Czink Gyula, Várfalvi István/ Keszthelyen, majd Hévízen játszottak NB II-ben.
Már a sportcsarnok épülésekor Dr Sütő László polgármester úr kérte, hogy a marcaliban múlttal rendelkező két teremsportág szerveződjön újra. Összeült a kosaras társaság ( Bubu, Csana, Csaszi, Mihalics Géza, Czink Gyuszi) és újjászervezték a marcali kosárlabda sportot Marcali VSZSE néven, Várfalvi István, akkor még játékosedző és Tóth János szakosztályvezető irányításával.
Az „öregek” vállalták, hogy újrakezdik egy rövid időre, azért hogy időt adjanak a szakosztálynak az újjászerveződésre. Ehhez természetesen szükség volt olyan játékosok leigazolására, akik a profi múltjuknál fogva népszerűsíteni fogják Marcaliban a kosárlabdát, a fiatalok tudnak tőlük tanulni (Bodor Tamás, Bognár Tibor, Nagy Imre, Borovszky György, Haász András, Sótonyi Sándor, később Sebestyén Tibor és Monok Tibor), és olyan testnevelőkre, akikhez közel áll ez a sportág , az iskolákban meg tudják ismertetni és szerettetni a gyerekekkel azt. A Mikszáth Iskolában Bőle László, a Noszlopyban Balogh Mária és a gimnáziumban Laczó Tímea voltak ők.
Elkezdődött az iskolákban is a kosaras élet, akkor kezdte a Juhász Zoli, a Jáger Tibi, a Hartmann Jani, Trombitás Gábor, Joó Balázs, Tápler Zsolt, Gombai Bandi, majd a következő korosztály Sziva Balázs, Horváth Peti, Csobod Lajos, Egri Viktor, Kondás Robi, Barak Dodi, Magyar Viktor, Baráth Peti, Mihalics Zoli, Bősz Attila.
Azokban az években nagyon pezsgő kosárlabda élet volt Somogyban, három csoportban több mint 20 csapattal.
A Marcali VSZSE 1994-ben nyerte meg az A csoportban a bajnokságot, ezzel bejutva az NB II –be. Ekkor már volt három csapat a szakosztályon belül. A gimnazistáknak volt két csapata, az egyik a megye A –ban, a másik a megye B-ben szerepelt a somogyi bajnokságban, a felnőttek pedig NB II –ben játszottak.
NB II –ben már az első szezonban a harmadik, a következő évben második helyen végzett a csapat , 1996/1997 –ben pedig bajnok lett úgy, hogy nem volt vesztes mérkőzése.
Osztályozó következett az NB I –be jutásért, ahol reális esély volt a sikeres szereplésre, de a várható anyagi terhek, és az utánpótlás bázis hiánya miatt/ 5 korosztályos csapat kellett volna hirtelen/ visszalépett a csapat a feljutástól.
Ezt követően a második és a hatodik hely között végzett az együttes, egy erős közép csapat lett a Marcali VSZSE, egyre több saját nevelésű játékossal.
Eközben az általános iskolákban és a gimnáziumban a diákolimpiákon értek el szép sikereket a fiúk. Bőle tanár úr vezetésével kétszer országos döntőbe is jutottak a mikszáthos kosarasok Kiss Viktor és Kornél hathatós közreműködésével, 1999-ben bronzérmet szerezve, majd 2001-ben a serdülő bajnokság országos döntőjébe is sikerült bejutniuk egyedüli iskolai csapatként. A gimisek a megyei döntőkön végeztek a dobogón Várfalvi István edzői munkájának köszönhetően.
2003-tól az utánpótlásnevelést a legkisebbektől kezdte el a Bőle László, Várfalvi István és Várfalviné Laczó Tímea edzői hármas, majd az évek során U 11-U 18-ig sikerült minden korosztályban csapatokat indítani. A legsikeresebb utánpótlás szezon a 2006/2007-es volt, amikor kenguru és gyermek korosztályban is országos döntőbe jutottak a fiúk, a tornák legtöbb pontot dobó játékosa pedig mindkét esetben marcali játékos volt, Várfalvi Dani személyében. A következő évben az U 11-es csapat ismét ezt a nagyszerű eredményt érte el.
Az utánpótlásnevelés a legkisebb kosárpalántáktól U 14-es korosztályig azóta is megoldott. Az edzői stábhoz Magyar Viktor, az NB II-es csapat játékosa is csatlakozott.
A legifjabbak, az 1. osztályosok Bőle László vezetésével 2018-ban, és 2023-ban is 2. helyezést értek el az országos döntőben, a középiskolás korosztályt viszont egyre nehezebb elindítani, mivel a tehetséges játékosok nagyobb egyesületekben folytatják tovább pályafutásukat, illetve máshol tanulnak tovább. A 2014/2015-ös tanévben még a gimnáziumi B33-as csapattal sikerült a Várfalvi házaspárnak országos 5. helyezést elérni a diákolimpián többek között Gaál Patrik/későbbi felnőtt játékosunk, utánpótlás edzőnk/ és Szecsődi Richárd/ma már játékvezető/ részvételével, de komplett 12 fős együttes kiállítása U16-U18-as korosztályban ma már szinte lehetetlen.
Az örömteli, hogy a nálunk nevelkedett játékosok megállják a helyüket rangosabb csapatokban is, de a felnőtt együttes fiatalítása így nehezen megoldható.
Büszke az egyesület a pályafutásukat Marcaliban kezdő játékosaira, akik korosztályos válogatottak lettek, és NB I –es utánpótlás, illetve felnőtt csapatban is játszottak: Mihalics Zoltánra, Kiss Kornélra/ aki felnőtt válogatott is volt/, Vörös Zsoltra, Péterfai Richárdra és Várfalvi Dánielre, valamint az NB I/B-s felnőtt csapatokban szerepet kapó Egri Viktorra, Kiss Viktorra és Magyar Viktorra.
2014-től generációváltás következett a szakosztálynál, Várfalvi Istvánt 20 év játékosként és 22 év edzőként eltöltött időt követően az egykori játékosai követték, Magyar Viktor és Kiss Viktor edzőként, Horváth Péter pedig szakosztályvezetőként.
A felnőtt csapat tagjai harmincas éveik vége felé kezdtek közeledni, az utánpótlás csapatokban nevelkedett játékosok pedig nem tértek vissza Marcaliba egyetemi éveik után, így a 2018/2019-es szezonban szerepelt utoljára NB II-ben a Marcali VSZSE kosárlabda csapata. Azóta a megyei bajnokságban U 16-U 18-as korú játékosokkal kiegészülve képviselik városunkat az újdonsült „öregek”, bízva abban, hogy a társadalmi trendek változása, és az eredményes utánpótlás nevelés segítségével még számos kosárlabdasiker szemtanúi lehetünk a Kiss László Sportcsarnokban.
Díjazottak:
Kissné Ható Beatrix
Kiss László Egyesületünk alapító elnökének negyed évszázados kiemelkedő munkájának elismeréséül.
Nevéhez fűződik a Sportcsarnok kiváló atmoszférájának megteremtése, és lehetővé tette, hogy Marcali csapata az NB1-es magasságot is elérje. Nehezen lehetett nélküle elképzelni bármilyen, a Sportcsarnokban zajló eseményt.
Várfalvi István
Várfalvi István az 1993.-as megalakulás óta a felnőtt csapat edzője volt 20 éven keresztül. Nevéhez fűződik a veretlenül NB2-es bajnokságot nyerő csapat vezetése is. Neve egybeforrt a Marcali kosárlabdaélet megteremtésével és felvirágoztatásával.
Bácsics János
Bácsics János évtizedeken keresztül a Marcali Kosárlabda Szakosztályának vezetője, aki sokat tett a sportág újraindításáért és eredményes működéséért sportvezetői minőségében.
Mihalics Zoltán
Mihalics Zoltán Marcaliban kezdte kosárlabda pályafutását, többszörös utánpótlás válogatott, illetve több szezonon keresztül a székesfehérvári Albacomp NB1-es játékosa volt.
Kiss Kornél
Kiss Kornél ugyancsak Marcaliban kezdte pályafutását, többszörös utánpótlás válogatott és a felnőtt válogatott keretének is tagja volt. Majd egy évtizeden keresztül a Kaposvár KK NB1-es csapatát erősítette.