Bevezető: A Marcali VSZSE női kézilabdacsapata 28 évet töltött el a Nemzeti Bajnokságban. Kiestünk az NB II. Dél-Nyugati csoportjából, a 2020/2021 -es bajnoki szezonban 12. helyen végeztünk 5 ponttal.
Úgy gondolom érdemel annyit ez a sportág, ez a szakosztály, ez az egyesület, ez a város, a szurkolók a volt és jelenlegi edzők, volt és jelenlegi játékosok, hogy megemlékezzünk az eltelt 28 évről. A visszaemlékezés a Marcali Portálon megjelent interjúk beidézése. Én csak szurkoló vagyok, aki 2008 -tól néha-néha, 2010 -től talán minden meccsre lejártam amikor tehettem, tehát félidőben kerültem a csapat közelébe. A „hozzáértésem” a privát emberé, de nagyon sok utánpótlás és bajnoki meccs tapasztalatával rendelkezem. Kérem ezt figyelembe venni, amikor majd a véleményemet olvashatják.
Ez egy nagyon hosszú cikk… kérem nézzék el nekem, de hát 28 évről és nagyon sok nagyszerű sportemberről szól!
1993.-ban a Sportcsarnok átadásával megkezdődött a Marcali női kézilabdázás „újkori” története, persze akkor még a Somogy Megyei Bajnokságban.
IDÉZETEK A 2013. MÁRCIUSÁBAN KISS LÁSZLÓVAL († 2018) KÉSZÜLT INTERJÚBÓL:
Marcali pezsgő sportéletében (a labdarúgás, a birkózás, az atlétika, az asztalitenisz, a sakk, a kosárlabda, a röplabda, az iskolai torna mellett), mindig fontos szerepet játszott a kézilabda. Ebben nagy része volt a sportág marcali meghonosítójának, Vass Vince bácsinak, valamint Peti Jánosnak, a kézilabda megszállottjának és a testnevelők hozzáállásának.
Horváth József tanár úr és Fokvári György tanár úr lelkesedése és felkészültsége is eredményezte, hogy sok tehetséges kézilabdás (is) kikerült a kezük alól, akik több évtizeden keresztül a megyei bajnokságban szereplő férfi és női együttes folyamatos utánpótlását jelentették.
A Mikszáth iskolában – a három évfolyamon működő tagozat lehetőségeit is kihasználva – egyre jobb eredményeket értünk el. Nagy Ági, Nagy Timi, Ferencz Tünde, Hidasi Brigitta, Lőrincz Melinda, Sótonyi Kati, Peringer Lia, Peringer Orsi, Koltai Mariann, Ködmön Alíz, Kollár Anita, Papp Anita, Milinte Brigitta, Péter Csilla, Kovács Juci, Benczes Zsuzsa, Domonkos Erika, Ősz Ivett, Szigetvári Andi, Csönde Zsuzsa, Trombitás Zsanett, Vékony Evelin, Pék Evelin, Pék Petra és még többen, korosztályuk meghatározó alakjai voltak.
Hiába dolgoztunk sokat, áldoztuk fel a nyarakat, saját árnyékunkat nem sikerült átlépni. Bár többször megnyertük a megyei döntőt, elsők lettünk a televízió „Pályán maradni” kézilabda vetélkedőn, lehetőségeink messze elmaradtak vetélytársainktól. Szabvány terembe évente 1-2 alkalommal, már az éles országos tétmeccseken sikerült játszanunk és az a sokat emlegetett hajszál mindig elválasztott bennünket az igazi elitbe kerüléstől. De hazatérve, másnap újra felrajzoltuk krétával a kaput az iskolai tornaterem falára és dolgoztunk tovább.
Így érkeztünk el 90-es évekhez, a Sportcsarnok megépítéséhez. Adott volt a feladat: egy ütőképes, a megyei felnőtt bajnokságban induló együttest kell kialakítani. A Noszlopy és a Mikszáth iskolából, valamint Nagy Gábor kéthelyi testnevelő barátom tanítványaiból adott volt egy fiatal, tehetséges mag, de a mezőnyhöz alkalmazkodva, felnőttjátékosokkal is meg kellett erősíteni a keretet. Ekkor került sor Dombóvári Zoltánné és Szántó Angéla átigazolására, akik a mesztegnyői csapat színeiben szerepeltek. Nagy erősítést jelentett Laczó Timi csatlakozása is a felkészüléshez, aki kiváló atléta képességeit és példamutató hozzáállását jól kamatoztatta a kézilabdában is.
Az első bajnoki mérkőzéseken, mint edző, még a jegyzőkönyvet is én vezettem és „persze” kezeltem az eredményjelzőt. Furcsa a mostani helyzetben visszagondolni erre.
A csapat viszont kiválóan szerepelt. Nagy szimpátia és szurkolói érdeklődés vett körül bennünket, ezt meg kellett hálálni. Az első mérkőzések után kiderült, hogy egyik esélyesei vagyunk a bajnokság megnyerésének. Nagyon gyorsan megszoktuk a kiváló hazai körülményeket, a termet. Már furcsa volt, hogy a legtöbb idegenbeli mérkőzést szabadtéren esőben, szélben, napsütésben kellett játszani. Emlékezetes a Kaposfőn megvívott egyik első mérkőzés, amikor a labda egy játékszituáció után eltűnt a kukoricásban és az összes játékos, a játékvezetőkkel együtt azt kereste. Mintegy húsz perc után folytatódhatott csak a játék.
Az őszt – két döntetlennel, 283:172 – es gólkülönbséggel – már az első helyen zártuk. Az együttes összetétele és a lőtt gólok az őszi szezonban: Domokos Erika, Vékony Evelin, Hizó Johanna, Laczó Timi (43), Szántó Angéla (35), Dombóvári Zoltánné (13), Kovács Judit (45), Peringer Lívia (75), Papp Anita (5), Ködmön Alíz (4), Tóth Orsolya (7), Mészáros Anita (19), Szigetvári Andrea (16), Gyöngyösi Melitta (19), Molnár Veronika (2). Végül a 12 csapatos bajnokságot 4 pont előnnyel nyertük a Balatonboglár, a Kaposvár és a Siófok előtt, ezzel jogot szereztünk az NB II.-ben való indulásra.
Az első NB II.-es évben a keret kibővítése volt a legelső megoldandó feladat, mert a „nagy csapaton” kívül, a megyei bajnokságban is kötelezően kellett indulnunk. Így a már ismert játékosok mellett újak is feltűntek a keretben.
Igazolt játékosaink 1994-ben: Domokos Erika, Vékony Evelin, Mészáros Anita, Laczó Timi, Szántó Angéla, Dombóvári Zoltánné, Kovács Judit, Peti Gréta, Gyöngyösi Melitta, Tóth Orsolya, Peringer Lívia, Milinte Brigitta, Szigetvári Andrea, Molnár Veronika, Péntek Mónika, Hamar Andrea, Ködmön Aliz, Matics Bernadett, Papp Anita, Szántai Viktória és Ősz Ivett. Akkor még nem sejthettük, hogy közülük többen a majdani NB I.-es együttesünkben is szerepelni fognak.
A keret egyre komolyabb játékerőt képviselt a négy NB II.-es bajnoki évben. A saját nevelésű játékosok egyre érettebbekké váltak, Bőzsöny Erika, majd később Krajczár Ibolya és Utasi Ágota csapatunkba kerülésével az 1997-es évnek már a bajnokság megnyerését és az akkori magyar viszonyokban igazán jelentős előrelépésnek számító NB I. / B osztályt tűztük ki célul magunk elé.
Végül 1998 utolsó tavaszi fordulójában, a Siófok idegenbeli legyőzésével, egész éves nagyon szoros küzdelemben, megnyertük az NB II.-es bajnokságot és sporttörténelmet írva, felkerültünk az NB I. / B osztályba.
A sport állandó siker és kudarc, mindegyiket el kell tudni viselni. Tisztelet, akik hétről-hétre vállalják a megmérettetést és tesznek azért, hogy több öröm legyen, mint bánat. Ez a játékosokra, a vezetőkre és a támogatókra egyaránt vonatkozik.
Mi szinte a nulláról elértünk valamit, amit biztosan lehetett volna még eredményesebben csinálni, de a képességeink és a körülmények ezt tették lehetővé. Vidéki gyerekekből, fiatal emberekből NB I.-es sportolókat neveltünk. Szántó Angéla, Mészáros Anita, Kovács Judit, Peringer Orsolya, Peringer Lívia, Milinte Brigitta, Molnár Veronika, Tanai Bernadett, Hagyánek Barbara, Nagy Kornélia, Pék Evelin, Pék Petra is szerepelt első osztályú mérkőzéseken
IDÉZET TÓTH ISTVÁN VISSZAEMLÉKEZÉSÉBŐL:
Aztán egyszer csak csörgött a telefon és Kiss Laci konkrétummal állt elő. – Vasárnap Siófokon játszunk, s ha nyerünk, akkor bajnokok leszünk. Ha így lesz, ősztől NB I/B következik, s akkor jöhetsz edzőnek Marcaliba!
Élt még édesanyám, Tamásiban lakott. Úgy alakítottam a dolgom, hogy Zalából hazafelé menet útba ejtsem a siófoki csarnokot. Szembesülhettem vele, hogy az általam már nagyjából ismert Marcali tovább acélosodott. Már itt játszott két volt játékosom Krajczár Ibolya és Utasi Ágota is. A csapat átgázolt a Siófokon, nagyon jó benyomást tett rám, mind csapategység, mind játéktudást illetően, nem férhetett hozzá kétség, hogy elfogadom a felkérést!
Persze a csapat erősítésére azért még szükség volt. Az egyik kézenfekvő lehetőség az egerszegi vonal megmozgatása volt. Utasi Ágó után a ma is csapattag (!) Bödör Szilvi valamint Major Bernadett, „Maca” került a csapathoz. Kiss Laci Pécsen is körülnézett és Lia mellé Orsit is visszahozta, így újra Marcaliban játszottak a Peringer lányok.
Nemcsak a felkészülés, a játék is álomszerű volt. Igaz az első hazai meccsen még nem sikerült nyerni, a kiváló utánpótlás játékosokat felvonultató Fradi II. ellen, de az elért döntetlen is megnyugtató hatással volt ránk, hogy aztán olyan szárnyalásba kezdjünk, amire senki sem számított. Veretlenül meneteltünk mire a kézilabdázás szentélyébe Győrbe érkeztünk, ahol már komoly érdeklődés fogadta a csapatot. Minden ismert győri edző és még az MKSZ képviselője is a nézőtéren ült. Ikszes félidő után szellemes figurákat elővezetve, valamint Krajczár Ibolya parádés kapusteljesítményével hét góllal 29:22-re legyőztük a Róth Kálmán edzette és a későbbi nagycsapat magját alkotó Mellman-Görbicz-Jókai belső hármassal felálló hazaiakat. Innentől kezdve mindenki tudta a kézilabda berkekben, hogy komolyan kell velünk számolni, akár a feljutás tekintetében is. Az ezüstérmen kívül sporttörténelem még, hogy az osztály gólkirálya Utasi Ágota lett, nem kevés: 241 góllal!
Így a bajnokságot a későbbi sokszoros válogatott – korábbi zalaegerszegi tanítványom – Tóth Tímea vezérelte Fradi II. nyerte meg, de az újoncként megszerzett ezüstéremre mi is nagyon büszkék lehettünk! Hát még, amikor kiderült, hogy ennek következtében az NB I-ben is megmérethetjük magunkat, akkor vált csak igazán értékessé az ezüst!
Minden józanul gondolkodó látta, hogy miközben óriási megtiszteltetés és öröm, hogy NB I-es lehet a csapat, másik oldalon egy csomó, főleg – de nemcsak – anyagi probléma is felvetődik. Ahogy ma többször említik bizonyos összefüggésekben, az egy más kávéház…
A két nagy fogásunk Kerner Kriszta és Kévés Renáta lett a Dunaferrtől, de még időben érkezett haza külföldről a kéthelyi illetőségű Németh Barbara is. Leigazoltuk továbbá Szloboda Juditot is, akiről tudtuk, hogy jó játékos, bár sérülés után volt, bíztunk benne, hogy hamar utoléri magát.
(Megjegyzés: a Tóth Pisti visszaemlékezésében részletesen foglalkozik az NBI -es időkkel a Marcali Portál keresőjében megtalálhatóak a teljes interjúi!)
Tény, hogy a csapat a 2000/2001-es bajnokságban 3 pontot szerezve az utolsó, 12. helyen végzett az NB I-ben, s újra az NB I/B-ben folytatódott a története.
Visszahívtak. Kiderült, jelentősen kicserélődött, meggyengült játékosállomány fogadott. Nem volt már Kerner, Kévés, Peringer O., Németh B., Major A., Major B., Molnár V. Tanai B. Moszkovaja, Szántó A., Pék E., Hagyánek és Szloboda sem azóta, hogy itt jártam. Továbbá eltávozott a közben igazolt Koroknai, Gridnyeva és Farkas Vera is.
Igazából öt olyan játékos maradt, aki harcedzettnek számított: Bödör, Utasi, Mészáros, Kovács J., Milinte. Itt volt még a fiatalok közül Pék Petra, Nagy Korni, Elekes Barbara és Erdei Vanda. Munkához kellett látnunk. Visszaigazoltuk Pék Evit Nagyatádról és egyszer jött Kiss Laci a jó hírrel: Kerner Kriszta visszatér Orosházáról. Kapusfronton így rendben is lettünk. Kihasználva kapcsolatrendszeremet lázas keresésbe kezdtem. Így került hozzánk szinte „célfotóval” egykori Caolás játékosom Balogh Manyi, aki éppen akkor végzett a TF-en és már majdnem Tökölre igazolt, amikor eltérítettem ebbéli szándékától. Szűkebb hazámból Tolna megyéből – tamási barátom révén – érkezett a balkezes Müller Márti.
Kiss Laci szerencsére nagyhalat fogott. Újra működésbe lépett a pécsi vonal és a főiskolás végzős Balog Pirit cserkészte be, nagy valószínűséggel a rivális Nagyatád elől elhappolva…
Ősz végére feljöttünk az 5. helyre, tavasz végére pedig ismét dobogóra állhattunk. Tehát 2002/03 után 2003/04-ben is 3. lett az MVSZSE! Ez a viszontagságosan megszerzett bronzérem azonban még szebb jövőt sejtetett.
1998 és 2005 között tehát négy érmet – két ezüst, két bronz – gyűjtöttünk be az NB I/B-s küzdelmekben. Csak emlékezetből mondom, ezért javítson ki aki mást is tud, de szerintem rajtam kívül ez a négy érem a következő játékosoknak lehet meg a vitrinjében: Bödör Szilvi, Kovács Juci, Mészáros Anita, Milinte Brigi, Pék Evelin, Pék Petra, Nagy Korni. A krónikához tartozik még, hogy 1998.után ismét a mi csapatunkból került ki a gólkirály. Személy szerint Kévés Renáta 206 góllal.
2007/08-ban megismételtük ezt a produkciót és ismét a 4. helyen kötöttünk ki. Igazából ekkorra érett össze a képen is látható támadósor. (Védekezésben Tanai Berni volt pályán Reni helyett, így volt teljes az alapcsapat, persze Krisztával a kapuban. Sziló ezt az évet „babázás” miatt kihagyta.)
Kévés Reni ezúttal is elérte 200-as határt, mellyel harmadik lett a góllövőlistán, de a „Balogh”-ok is túllépték a 100-as határt. Piri 131, Manyi 114 gólt lőtt és Márti is 90 gólos volt.
Minden idők legjobb Marcali kapusa Kerner Krisztina is folyamatos visszavonulót fújt. Első lépésként csak hazai meccseket vállalta be, majd nem sokkal azután, hogy Sziló visszatért a szülési szabadságból, végérvényesen kilépett a kapuból.
Szóval megfogyatkoztunk. Kiss Lacival ilyenkor szokott élénken megindulni a fantáziánk, letargia helyett. Úgy hírlett pályafutásuk befejezésén töri a fejét Balogh Bea és Kenyeres Fanny, gondoltuk a mi csapatunkba még elkélnének… Többször volt telefonváltás és biztató fejlemények, de aztán mindkettőjüknek jött még egy Marcalinál jobb ajánlat, s így Bea Valenciában, Fanny a Fradiban kötött ki. Saját nevelésű játékosaink kerültek így helyzetbe. Pék Petra, Urbán Edina, Bájhober Noémi, Fehér Kitti, Urbán Renáta, Annoch Dóra elsősorban.
Visszaigazoltuk Marcaliba egykori kiváló beállónkat Major Andit, aki ekkor az NB II-es Hévízben játszott, továbbá végre (!) becserkésztük Tamás Nellit, aki Siófokon vált áldozatává egy csapat átalakításnak. Kovács Judit érdemel külön figyelmet. Tagja volt az NB II-es bajnokcsapatnak, sőt alapító tagja az egyesületnek. Ebben az évben is ő húzta csapatot, meg a korábbi években is alapember volt. Összességében a marcali kézilabdázás emblematikus figurájává nőte ki magát!
2009/2010 Akkor még nem tudtam, hogy ez a búcsúévem, ráadásul fél idényben lezárom a tevékenységem. Ezért hát annak a lehetőségét kutattam, hogy léphetünk előre a negatív csúcsot jelentő 7. helyről.
A szereplés miatt nem hagytam volna abba, hisz az utolsó őszi meccsen 35:34-re legyőztük a Vasast, s ezzel a 6.helyen teleltünk, s nem néztünk rossz tavasz elé. Volt családi oka is, kicsi egészségügyi is, az edzésmunka sem idézte már hőskor szép időszakát. Beszélhetnék sok tízezer megtett kilométerről, egyebekről, de leginkább akkor tudom kifejezni a lényeget, ha kedves játékosomat Utasi Ágót idézem: – Lefőtt a kávé…
Közbevetőleg: a 2009/2010 -es szezon közepén elment a Tóth Pisti, és Szántó Angéla, valamint Kerner Krisztina (8. helyen zártunk) segítette ki a csapatot a nehéz helyzetben. Aztán következett Zsigmond György (8. helyen zártunk), majd Balogh Bea három szezonban (8; 5; 9; helyezés), aztán Sári Árpád (12. helyen zártunk), Woth Péter (12. helyen zártunk) Breázu Máriusz (12. helyen zártunk) Balogh Piroska (13. helyen zártunk).
2014-2015-2016 a helyezésünk alapján kieső hely volt, de mindig sikerült valahogy bent maradnunk. Saját véleményem szerint kár volt … csak a vereségek sorjáztak, és a csapat egyre jobban elvesztette a hitét. Talán jobb lett volna akkor bevallani, hogy a mi anyagi lehetőségeink inkább az NB II. -höz arányosak.
Az utolsó négy NB II. -es szezonból csak az adatokat teszem fel az MKSZ archívumából. Az interjúk Sziva-Balogh Piroskával elérhetőek a Portálon.
A három korábbi szezon játékosai és a góllövők listája
Az utolsó szezonunk tabellája és statisztikája.
Zárásként: Marcaliban már évtizedek óta szeretik a kézilabdát, utánpótlás meccseken sem ritka a 100 néző. A „nagy menetelés” idején több százan szurkoltak a mérkőzéseken, alkalmanként még a bordásfalon lógva is szurkoltak a csapatnak a nézők. A szemtanuk 750-800 nézőről is beszámolnak a 400 férőhelyes csarnokban. Akkoriban még ez előfordulhatott… ? Nyilván az ellenőrzésért felelős is nézte a meccset! ?
Vannak legendák az NB I.- es időkből ezekről a Gágó Robival készült interjúból értesülhetnek. Volt egy nagyszerű törzsszurkolónk a Mózsi, aki az oroszlános logó egyik megálmodója. Vele is készítettem egy interjút, de sajnos végül a közzétételhez nem járult hozzá.
A múlthéten az utolsó hazai meccsen is közel 100 néző szurkolt a csapatának. Köszönet mindenért! És persze a szakosztály továbbra is várja szurkolókat a meccsekre! Mostantól a megyei bajnokikra és persze az utánpótlás mérkőzésekre!
Írni kell még arról, hogy amikor nagy bajban volt a csapat akkor – ha hívták -, sok a kézilabdát már abbahagyó volt játékosunk visszatért segíteni. Egy hosszú névsor következhetne itt, nem sorolom mert félek, hogy valakit kifelejtek!
NAGYON KÖSZÖNÖM, KÖSZÖNJÜK, HOGY MINDIG SZÁMÍTHATTUNK RÁTOK!
Amikor nagy volt a baj, akkor amikor kértük, kaptunk szakmai segítséget is, gondolok itt a Danyi Gabira, a Balogh Beára, de a néhányhétig velünk dolgozó Deregi Lászlóra is. KÖSZÖNJÜK!
Illene írni néhány gondolatot a jövőről, de majd egy másik időpontban, több információ birtokában.
Köszönet az elmúlt 15 évért, amit a marcali kézilabda közelében tölthettem! Voltak csodálatos meccsek és hatalmas csalódások, de hát ilyen a sport! A jövőt pedig majd meglátjuk!
A végére pedig a Marcali VSZSE felnőtt női kézilabdacsapatának elmúlt 28 éves történelme.
