Fieszta … fantasztikus hangulat… óriási küzdelem … drámai pillanatok … és GYŐZELEM! Na ezért jó kézilabda meccsre járni! Néha az infarktus kerülgeti a szurkolót, később pedig a könnyeit törülgeti a boldogságtól!
Tudják ez a csapat ma is, és máskor is, erőn felül teljesített. Hölgyekről van szó nem illik a korukkal foglalkozni, de ezt a teljes tisztelettel írom: ezek az anyukák (többen a harmincat már elhagyva), akik munka mellett, családot ellátva, háztartást vezetve, csak heti egy-két esetleg három edzéssel – nem lustaság… egyszerűen az elfoglaltság miatt! – a játékért, a csapatért, hétről-hétre „meghalnak” a pályán!
Harcolnak, üköznek, küzdenek, és teljesítenek! Hétről-hétre a fiatal 20 éves lányok ellen, akik a lányaik lehetnének! Nem spórolnak az erővel, vállalják a játékot betegen is! A csapatért, a szurkolókért, és talán a városért is! Többen a ma pályára lépett csapatból tagjai voltak a legendás NBI –es Marcalinak! És annak már 12 éve!
Köszönöm! Nagy élmény volt lányok!
Balogh Bea nyilatkozata:
A mérkőzés előtt úgy gondoltam, hogy megverhetjük ezt a csapatot. Amúgy az ellenfelünknek eléggé „fura” eredményei voltak. Nagyon jók, illetve rosszak. Hazai pályán döntetlent játszottak olyan csapat ellen, akik mögöttük vannak, illetve legyőztek olyan csapatot otthonában, aki előttük áll a ranglistán.
Az első félidőben nagyon jól kezdtünk. A Szilót (Bödör Szilvia) nagyon hamar kiállították. (A hatoson kívül ütközött a támadóval.) Ez egy pillanatra megbénította a csapatunkat, ennek ellenére nagyon jól tudtuk magunkat tartani. A 14 éves Bán Farkas Dorottya ott volt és segített rajtunk! És tényleg, szó szerint mondhatom, hogy segített nekünk! (Egy megjegyzés tőlem: a Dodo aznap már végig védte a junior meccset!!!)16:12 –vel fordultunk. Azt gondolom, hogy okosan támadtunk és a védekezésünk is jól működött. Azért a technikai hibák miatt nem sikerült nagyobb előnyre szert tennünk.
A második félidő hát az nagyon izgalmasra sikeredett, a lányok megint egyszer hatalmasat küzdöttek. Ahogy fáradtunk, támadásban pontatlanok voltunk, ezért feljött ránk az ellenfél. Az utolsó pillanatig fej-fej mellett haladtunk. A végén a Major Andi bedobta a sorsdöntő gólt.
Mindenképen szeretném megköszönni a közönség bíztatását, ez adott erőt a lányoknak! A második félidei fáradságon ők segítenek át minket! Olyan erőt adnak, hogy túllendítik a lányokat a holtpontokon. Ma is ennek volt köszönhető győzni tudtunk! Köszönöm! Köszönjük!
Igazi csapatmunka volt ez a meccs megint! Együtt, egymásért küzdöttek a lányok, és játszottak óriásit!