Eltelt egy fél év amióta Marcaliban élsz. Hogy érzed magad nálunk? Hogy tetszik a város?
Köszönöm jól! Korábban is gyakran megfordultam a városban, hiszen a húgom már régebb óta itt lakik. Szeptemberben én is ideköltöztem, a kislányom a Mikszáthba jár iskolába. A húgom által egyre több embert ismerek meg a városban, olyanokat is akik nem csak a kézilabdával foglalkoznak. A Panna révén az iskolában a szülőkkel, tanárokkal ismerkedtem meg, úgy hogy egyre inkább itthon érezzük magunkat.
Örülök neki! Beszélgetésünk apropóját az adja, hogy az általad vezetett serdülő kézilabda csapat, egy mérkőzés híján befejezte az Országos Serdülőbajnokság „D” csoportjának mérkőzéseit. (Az UKSE Szekszárd sorozatos betegségek miatt kérte a mérkőzés halasztását). Szeretnélek majd arra is kérni, hogy az ERIMA Országos Kézilabda Gyermekbajnokságba nevezett és általad felkészített U14 és U13 korosztályos csapatokról is beszéljünk. De most a serdülő …
Az elmúlt 2010/2011 bajnokságban az a csapat, amelyiket átvettél Fuisz Jánostól, a nyolcadik helyen végzett az alapszakaszban. Most a 2011/2012 –es bajnokságban az ötödik helyen végzett egy ponttal lemaradva, a felsőházi rájátszást jelentő negyedik helyről. Természetesen az elmúlt szezonban a lányok még nagyon fiatalok voltak! Két-három év volt a korkülönbség, hátrányunkra. Ez a hátrány időközben egy-két évre csökkent a mostani szezonra. Én úgy láttam a benevezett csapatok talán erősebbek voltak most, mint egy éve. Te nem ismerhetted a korábbi mezőnyt, ezért nehéz lenne összehasonlítani a két szezont. A mostani csapatot sem ismerhetted korábban, ezért nehéz megítélni a fejlődésüket (számomra egyértelmű), de a számok azt mutatják előre léptünk. Arra kérlek, foglald össze, értékeld a serdülő csapat őszi szereplését.
Számomra egy teljesen ismeretlen csapatot vettem át szeptemberben. Augusztusban az alapozást még Fuisz Tanár Úr vezényelte a lányoknak, én egy nagyszerűen felkészített csapatot kaptam a szezon elején. Erre alapozva láttunk neki a közös munkának a csapattal. Az alapozást már „kívülről” módomban állt figyelni, és láttam néhány mérkőzést is a felkészülés során. Azzal az elképzeléssel kezdtem a közös munkát a lányokkal, hogy egy újabb rendszert gyakoroltatok a csapattal a „lerohanásban”, illetve a támadó játékunkban az átlövések szerepét szerettem volna erősíteni. Most az őszi szezonban számomra ez volt a két legfontosabb cél. Úgy gondolom, sikerült a tervem és ezzel előre tudott lépni a csapat. Ha visszagondolunk a szezonra, akkor a lerohanással vagy a közvetlen indítással tudtunk meccseket nyerni. Azt gondolom ebben a játékosaim jól teljesítettek, és jól alkalmazkodtak az elváráshoz.
Ahogyan korábban említettem, megítélésem szerint a mostani bajnokság talán színvonalasabb, mint az elmúlt évi. Azt gondolom, hogy a Mohács, a Tamási, a Kozármisleny is sokat erősödött. Hogy értékeled Te, mint játékos, -az óriási tapasztalatod birtokában-, milyen ez a serdülőbajnokság?
Én úgy gondolom, és egyetértek veled abban, hogy ez egy színvonalas bajnokság. Magas színvonalon folyik az utánpótlás nevelés az országnak ezen a részén. A mi gyerekeink egy kivétellel 97 –es születésűek, illetve kisebbek. Ellenfeleinknél azért jó páran – meghatározó játékosok – 96 ban születtek. Pontosan ezért kiemelendő az, ahogyan szerepeltünk, mert ezekkel a nagyobb gyerekekkel is fel tudtuk venni a versenyt. És nem is akárhogyan! Az itthoni meccseken a három dobogós csapatot megtudtuk szorítani.
Következik a rájátszás. Ha jól számolom még kilenc mérkőzés vár a lányokra. Ezek a meccsek minden bizonnyal jól segítik a felkészülést az ERIMA bajnokságra, hiszen ez következik soron. Az U14 már bejutott az országos elődöntőbe, – ma reggeli hír, hogy Marcaliba sikerült hozni az elődöntőt -, az U13 pedig Komlón küzd meg a továbbjutásért az országos elődöntőbe. Arra kérlek, szólj néhány szót a lányok saját korcsoportos bajnokságáról.
Az U14 –el azt hiszem, hogy mondhatom, a megyei döntőt igazából megerőltetés nélkül, nagyon jó játékkal, az összes meccset elég jelentős gólkülönbségekkel tudtuk hozni. A régiós döntőn egy nagyon komoly csapattal találkoztunk, az elmúlt évi korosztályos országos bajnokkal, a Moháccsal. Csak a döntőben tőlük szenvedtünk vereséget, addig minden mérkőzésünket megnyertünk. A döntőben sérülés miatt a Bárczi Kata nem tudott játszani, a góljai mindenképen hiányoztak. Nem mondom azt, hogy ha játszik, akkor nyertünk volna, de még szorosabb lett volna a mérkőzés az biztos. A lényeg az, hogy másodikként, de továbbjutottunk az elődöntőbe.
Zajlanak még a régiós döntők, nem tudjuk azt, hogy melyik három csapattal játsszuk Marcaliban az országos elődöntőt, ahonnan két csapat jut tovább a legjobb nyolcba – az országos döntőbe, ami Gyöngyösön lesz – mit vársz a csapattól?
Semmi mást, mint a megszokott helytállást, a küzdeni tudást, ami a csapat sajátja. A közönségtől pedig szeretném kérni a bíztatást, a szurkolást. Nagy szükségünk lesz rá, hiszen ide már az ország 16 legjobb csapatából jön három. Egy nap alatt kell eldönteni azt, hogy kik mennek tovább a nyolc közé.
U13…
Az U13 az egy kicsit nehezebb helyzetben van mert kevesen vagyunk. A serdülő bajnokságban is inkább a 97 –ek játszanak, és ezért kevés versenyzési lehetőségük van a lányoknak. Az eddig lejátszott edzőmérkőzések elsősorban arra szolgáltak, hogy összeszokjanak mint csapat. Igyekszem úgy összerakni a csapatot, hogy abban mindenkinek meglegyen a helye. Kevesen vagyunk, mint már említettem, a 99 –ek közül – akik a Pék Evivel edzenek – is többen csatlakoztak hozzánk. Komlón lesz a régiós döntő, nem ismerem az ellenfeleket. Jósolni nem tudok, és nem akarok. Abban viszont biztos vagyok, hogy a csapat mindent megtesz a sikeres szereplésért.
A serdülőcsapatból többen „feljátszottak” az őszi szezonban az ifibe, és a legutóbbi felkészülési tornán már a felnőtt csapatban is debütáltak néhányan. Mi az elképzelésed, mi a célod?
Nyolcadikos voltam, amikor már az NBII –ben játszottam, végig jártam a ranglétrát: voltam ifi és junior válogatott, és utána lettem tagja a felnőtt válogatottnak 17 évesen. Nekem akkor 14 évesen nem jelentett problémát, az hogy felnőttek között játsszak. Azt gondolom, hogy azok a lányok, akik erre fizikálisan alkalmasak, probléma nélkül szerepelhetnek a felsőbb korosztályokban. Próbálom úgy alakítani a lányok edzésprogramját, hogy semmiképpen ne terheljem őket túl. De mindenképen úgy gondolom, szükségük van rá hogy feljebb lépjenek.
Ez nem mindennapi edzést jelent. Egy héten kétszer, vagy háromszor, az ifiben vagy a felnőttben mindenképpen számítok rájuk a közös munkában. Edzőmeccsen volt rá példa, hogy kipróbálhatták magukat néhányan a felnőtt keretben. Azt gondolom tisztességesen helytálltak. Én ennek nagyon-nagyon örülök! Valahol talán egy kicsit könnyebb is nekik a felnőttben játszani, mert jó labdákat kapnak, nem nekik kell a helyzetet kidolgozni, kész szituációkban, ziccerben kapják a labdát. De védekezésben is meg kell, hogy állják a helyüket. Persze a koruknak megfelelően, nem az egész mérkőzésen szerepeltek.
Befejezésnek?
Szeretném megköszönni a lankadatlan szülői támogatást, mindig ott vannak a háttérben, vagy a lelátón, és segítik a csapatot. Köszönöm az egyesületnek, az edzőkollegáknak a segítséget. Azt gondolom, hogy Marcaliban minden körülmény adott ahhoz, hogy megfelelő munkát tudjunk végezni. Köszönet érte!
Bíztató a jövője a csapatnak, mert úgy néz ki, a lányok közül többen a Berzsenyi Dániel Gimnáziumot választották a továbbtanulásra, aminek én nagyon örülök! A jövőt illetően nehéz jósolni, de azt hiszem, ha így tudunk együtt dolgozni, akkor reális esélyünk van arra, hogy a következő bajnokságban a felsőházi rájátszásban szerepeljünk.
Köszönöm az interjút!
Készült: 2012. február 3.